Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Határtalanul - 2019

Túrák és kirándulások Torockó központtal – a szécsényi bárkányisok útja a Határtalanul! program keretében

hatartalanul_forweb2.jpg

2019. május 20–23. között került sor a Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium hetedik évfolyamának szervezett kirándulásra a Határtalanul! program keretében. Az utazáson 63 diák és 6 felnőtt kísérő vett részt. Úticélunk Erdély volt, illetve Erdély híres településeinek, helyszíneinek megtekintése, melynek központja a magyarlakta Torockó volt.

Hétfőn korán reggel nagy izgalommal és várakozással indultunk az iskolánk előtti parkolóból. Az autóbusz nagyon kényelmes volt, a jó közösség még inkább erősítette a vidám hangulatot, úgy éreztük, gyorsan megérkeztünk a magyar-román határhoz. Itt az átkelés hosszabb időt vett igénybe, közben idegenvezetőinktől üzenetet kaptunk, hogy Nagykárolyban várnak minket.

Az átkelés után megérkeztünk az első fontos helyszínre, Nagykárolyba, itt a kastély megtekintése után ellátogattunk az Aranyszarvas Fogadóhoz, ahol Petőfi Sándor megismerkedett Szendrey Júliával. Egy hatalmas bálterembe kalauzoltak minket, ahol egy gyönyörű festmény szemléltette a két híres szerelmes első találkozásának emlékét.

KÉPGALÉRIA

Nagykárolyból ezután Érmindszentre utaztunk, ahol Ady Endre szülőházát kerestük fel. Felemelő élmény volt látni Ady saját kézzel írt alkotásait, a ház ízléses bútorzatát, a különböző emléktárgyakat. Az épület melletti kertben a költő szobránál elhelyeztük koszorúnkat, majd egy rövid megemlékezést tartottunk Ady Endre magyar irodalomban elfoglalt helyéről, költészetének fontosságáról.

Utunk ezt követően Zilahra vezetett, ahol a város régi központjában megnéztük a Wesselényi-szobrot, majd idegenvezetőink előadásában báró Wesselényi Miklós életútjáról, majd a róla elnevezett kollégiumról hallottunk.

A nap végén megérkeztük szálláshelyünkre, a Kolozsvárhoz tartozó Gyalu nevű településre, ahol a Gyalu Motel adott otthont nekünk az elkövetkező napokra. Itt a finom vacsorát követően elfoglaltuk szobáinkat, majd egyeztettük a következő nap programját.

Kedd reggel az esti beszélgetések, élménybeszámolók hatására mindenki fáradtan ébredt, de az ízletes reggeli után örömmel és várakozással telve indultunk el Kolozsvárra. Bár az idő igen viszontagságos volt, szinte egész délelőtt esett az eső, mégis érdekes helyszíneken jártunk. Megtekintettük a Házsongárdi temetőt, ami híres erdélyi magyar írók, költők végső nyughelye. Elhelyeztünk egy mécsest Apáczai Csere János sírjánál, majd egy közös ima után sor került egy látványos városnézésre.

Kolozsvár központjában sétálva megismertük a Farkas utcai református templom érdekességeit, majd megtekintettük Mátyás király szobrát és szülőházát. Izgalmas és tanulságos előadást hallottunk Mátyásról, ami a diákok történelmi ismereteit is bővítette. Megtudtuk, ha egy szobor egy lovon ülő személyt ábrázol, akkor a szobrász egy bizonyos jelrendszer segítségével utalni tud a megjelenített személy halálára. Ha a ló mindkét lába a földön helyezkedik el, az a természetes halált jelzi, míg az első két láb ég felé ágaskodó bemutatása hősi halált fejez ki.

Tovább utaztunk Tordára, ahol meglátogattuk a sóbányát. 13 emelet mélyre mentünk, ahol egy gyönyörű bányatavat, valamint egy látványos óriáskereket is megfigyelhettünk. Ez utóbbit többen ki is próbáltuk. Egy tárlatvezetés segítségével sok új információt megtudtunk a bánya történetéről, a só fontosságáról.

Lehetőségünk nyílt a visszhang „kipróbálására” is, így többszörösen hallottuk iskolánk nevének („Bárkányi”) vissza-visszatérését. A bányalátogatás után lehetőség nyílt ajándékvásárlásra, kis pihenőre, majd utunk a tordai hasadékhoz vezetett.

A hasadék sziklái közti séta igen fárasztónak bizonyult, így a hazafelé vezető buszút csendes volt, majd a jól megérdemelt vacsora elfogyasztása után a kirándulók többsége nyugovóra tért.

Harmadik napunkat a természetnek szenteltük. A reggelit követően a magyarlakta Torockóra utaztunk. Itt megnéztük a néprajzi múzeumot, majd két túra közül választhattunk: egy hosszabb úton vettek részt negyvenen, akik a Székelykő tetejére zarándokoltak, illetve egy rövidebb túrára indultak huszonhatan – Torockószentgyörgyön át – a Torockay vár maradványaihoz.

A hosszú, izgalmakkal teli kirándulásokat követően a torockói unitárius közösség vezetőjével ismerkedtünk meg, aki mesélt az unitárius vallásról, közösségük programjairól. Napunk zárásaként a Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központba látogattunk el, ahol a bent lakó gyermekek mindennapjaival ismerkedhettünk meg. Az intézmény egyik nevelője rövid beszámolót tartott az otthon működéséről, majd ajándékaink átadása után megmutatta a gyerekek által művelt takaros kertet. Szállásunkra visszatérve elfogyasztottuk vacsoránkat, majd megpihentünk, hiszen a hazautazásra testileg és lelkileg is fel kellett készülnünk.

Utolsó napunkon a reggeli után csomagjainkat elhelyeztük a buszban, majd búcsút vettünk a szállástól, és útnak indultunk. Nagyenyeden keresztülhaladva a buszról megtekintettük a Bethlen Gábor Kollégiumot, a vártemplomot, illetve az 1848-as emlékművet. Első megállónk Gyulafehérváron volt, ahol sétáltunk a várban, megnéztük a Károly-kaput, majd a székesegyházat, melyet Szent István király alapított. A székesegyházban láthattuk az erdélyi fejedelmek temetkezési helyeit. Itt elhelyeztük emlékezésünket kifejező mécsesünket, majd egy rövid fohászt követően a déli harangszó közben elimádkoztuk az Úr Angyala című imádságot.

Utolsó állomásunk Aradra vezetett. Útközben láthattuk a buszról Déva várát, így az idegenvezetőink segítségével felidéztük a gyerekek számára irodalmi tanulmányaikból ismerős Kőmíves Kelemen történetét. Aradon a 13 vértanú emlékművénél kifejeztük tiszteletünket, melynek jeléül egy koszorút helyeztünk el. A Dicsőség nevű ima elmondása után elköszöntünk idegenvezetőinktől. Megköszöntük munkájukat, és megkértük őket – ha idejük engedi – látogassanak el hozzánk Szécsénybe.

KÉPGALÉRIA

A hosszú hazafelé vezető út is izgalmas volt. Sokat beszélgettünk, sokat nevettünk. Úgy gondoljuk, élményekkel és ismeretekkel gazdagon, örömmel tértünk haza otthonunkba.

Adamik Zsolt